Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A népegészségügyi programot az államnak kell támogatni

2015.11.02
 

Emberi tényező

A népegészségügyi programot az államnak kell támogatni

Farsang Csaba professzorral a XXI. Hypertonia Kongresszuson beszélgettünk 2014. szeptember 27-én Siófokon, itt ünnepelte 70. születésnapját.

Úgy vettem észre, hogy ezt a hetvenkedést nagyon komoly munkával töltötte, mert nem is tudom, hogy hány előadást tartott.

Hatot.

Nekem az a benyomásom, hogy abban különbözik az eddigi konferenciáktól ez a mostani, hogy még nemzetközibb lett. Ugyanakkor az első két napon nagyon kevesen voltak. Hogy látja ezt a kérdést?

Farsang Csaba professzor a szerzővel

Farsang Csaba professzor a szerzővel

Az, hogy nemzetközibb lett, igaz, mert a rendszeres, és most már hetedszer megszervezett portugál-magyar, illetve magyar-portugál szimpózium mellé becsatlakozott a Horvát Hypertonia Társaság is. Eddig is kölcsönösen részt vettünk egymás kongresszusán a saját társaságunkkal, de hivatalosan ez volt az első, így megszervezett horvát-magyar szimpózium. Nyolcan voltak itt és öten előadást tartottak. Megállapodtunk, hogy ezt évente folytatni fogjuk. Ez részben a horvát hypertonia kongresszuson megszervezett magyar-horvát, részben a magyar hypertonia kongresszuson megszervezendő horvát-magyar szimpóziumban fog megtestesülni. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos a különböző szomszédos államok közötti kapcsolatok fejlesztése miatt. A másik az, hogy Horvátországban a kollégák is nagyon magas szinten működnek, és nagyon sokat tudunk tőlük tanulni. És ezt elmondhatjuk a másik oldalról is viszont.

Nagyon nagy élményt jelentettek számomra az „éljen száznegyven alatti” előadások, amelyen ön volt az első előadó, a második Kiss István professzor, a harmadik Kékes Ede professzor. Mintegy tíz év munkáját foglalták össze. Nem lehetne ezt, ami itt elhangzott, egy sajtóközlemény formájában újságírók részére is biztosítani?

Igen, ilyen program, gyakorlatilag még Magyarországon ehhez hasonló sem volt. Az, hogy egy gyógyszergyár teljesen önzetlenül, nem reklám céllal támogasson egy alapvetően népegészségügyi jelentőségű programot, mindenképpen kiemelkedő. 2002-ben a Hypertonia Társaság megcsinálta a hypertonia regiszterét, s utána 2003-2004-ben terveztük meg ezt a vizsgálatot, ami aztán később elindult, s most már évente tíz-tizenöt-húszezer ember adatait gyűjtjük össze.

Visszatérve az első kérdésre, hogy tulajdonképpen az első nap nagyon kevesen voltak itt, aztán hirtelen megnőtt a létszám. Azt veszem észre, hogy amikor külföldi előadók vannak angolul, az nem annyira érdekli a társaságot. Ebben lehet az, hogy talán sokan nem tudnak megfelelően nyelveket, és ezért gondolják ezt. Volt olyan idő, amikor külföldi előadókkal zsúfolva volt a terem. Mindig kérnek visszajelzést a szervezők a jelenlevőktől, hogy analizáljuk majd ezt is. Az tény viszont, hogy az egész kongresszuson arészt vevők száma az utóbbi egy-két évben csökkent. Ez mindenképpen összefügg azzal, hogy a részvétel nem kevés pénzbe kerül. A részvételi díj több tízezer forint. Valaki, ha vidékről jön, akkor szállodát is kell neki fizetni, és ott van még az útiköltség is. Ezek az összegek, relatíve egyre jobban megterhelik az emberek költségvetését, és tudjuk, hogy a keresetek az utóbbi időben, nem nagyon mentek az infláció fölé, sőt! Sajnos ez a baj. Fontos kérdés, hogy ezen hogy lehet segíteni. Különböző cégek támogatása is igen jelentősen csökkent. Ez összefügghet a cégekre adott egyre nagyobb adóval, egyre nagyobb restrikciókkal, egyre több olyan megmagyarázhatatlan szabályozással, melyekkel bizonyos reklámtevékenységet és egyebeket próbálnak visszaszorítani. Ami bizonyos szempontból érthető, az ezáltal okozott kár, biztos hogy nagyobb, mint az előnye lenne. Ez egy kellően át nem gondolt stratégia egyik lépése, ami remélhetőleg vissza fog fejlődni, mert gyakorlatilag a kutatások központi finanszírozása – állami pénzekből – az utóbbi időben iszonyúan csökkent. Most talán egy pici emelkedő tendenciát mutat, de ez a szükségesnek a töredékét se teszi ki. Az igazi orvostudományi kutatásokat a különböző cégek finanszírozzák, a nagy klinikai vizsgálatokat mindenhol. Még Amerikában is, ezek nélkül a tudomány nem tud haladni.

Két nagyon rövid dolog, amit szeretnék kérdezni, hogy jó néhány olyan szekció volt, amit valamilyen gyógyszergyár szervezett. Ez számomra érthetetlen, mert mit adott hozzá az a gyógyszergyár? Ez nagyon jó reklám nekik, de azt nem látom, hogy mit adott pluszként ezekhez a szekciókhoz. A Hypertonia Társaság nélkülük is tudja az előadókat fölkérni.

Ez egy fontos kérdés. A gyógyszergyár több olyan vizsgálatot szponzorált, aminek az eredményéről itt számolunk be. S ezek az eredmények nélkülük nem lettek volna, mert állami finanszírozás ilyen tekintetben nincsen. Az hogy egy gyógyszer hatásmechanizmusának a jobb megértése fontos, azt hiszem mindnyájunk érdeke. És ilyen példákat külföldön se, itt se tanulhatnak. Új gyógyszer fejlesztése állami pénzből nincs. Nyilvánvalóan anyagi érdekből végzik az egyes cégek. Ez teljesen egyértelmű. Az eredmények ismertetése rendkívül fontos, e nélkül nem tudnánk fejlődni. Nem tudnánk a betegellátásban előrelépni, ez fontos. Gyakorlatilag a gyógyszerfejlesztés az egyik kérdés. A másik kérdés az, hogy olyan programokat is támogatnak a gyógyszergyárak, mint például az éljen száznegyven per kilencven programot. Most már nyolcadik éve. Ebben semmilyen gyógyszergyári reklám nincs. Ez egy alapvetően népegészségügyi program, és ezt állami pénzből kellett volna már évtizedekkel ezelőtt elindítani. A szlogenek helyett tenni kellett volna valamit az államnak és nagyon helyes, hogy a cégek átvállalják ezt bizonyos fokig.

Farsang Csaba 1967-ben „Sub Auspitiis Rei Publicae Popularis” kitüntetéssel végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Az orvostudomány doktora a II. sz. Belgyógyászati Klinikán kezdett, ahol 23 év után egyetemi tanárnak nevezték ki. Szakvizsgái: belgyógyászat, klinikai farmakológia, nephrológia. Volt a Szent Imre Kórház orvos-igazgatója és az I. sz. Belgyógyászati Osztály vezetője, illetve a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának igazgatója is. 1978-1979-ben 14 hónapot töltött a montreali McGill Egyetem Farmakológiai és Klinikai Farmakológiai Intézetében. Alapítója és 8 évig elnöke volt a Magyar Hypertonia Társaságnak, 2 évig a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaságnak. Tagja az Európai Hypertonia Társaság Scientific Counciljának, és több hazai és nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának. 2003-ban az MTA Orvosi Osztálya tanácskozó taggá választotta. 1984 óta az MTA doktora. 2014-ben megkapta a European Socety of Hypertension Honorary membership kitüntető címet. Ezt a kitüntetést 2001-től kapják akik kiemelkedően járultak hozzá a magas vérnyomás betegség európai kutatásához.