Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetés India magyarországi nagykövetével, Lakshmi Purival – 1-3.

2018.08.25

Beszélgetés India magyarországi nagykövetével, Lakshmi Purival – 1-3.

Engem elbűvölt Magyarország… – 1. rész
 

A nagykövet asszony és a szerző (Török Judit felvétele)

Nagykövet asszony! Az indiai nemzeti ünnepi fogadásig azt hittem, hogy a művészettörténet az erőssége, de rá kellett jönnöm, hogy a politikához legalább annyira ért. Egyetért velem ebben?

Köszönöm a dicséreteket, de huszonhét éve már, hogy a diplomácia területén dolgozom, úgyhogy otthon vagyok ezen a területen is. Ez az időszak megfelelő tapasztalatot nyújtott ahhoz, hogy általános specialista legyek minden érintett területen. Ez szükséges ahhoz, hogy az India és Magyarország közötti kapcsolatokat igazából fejleszteni tudjuk, illetve elősegítsük a fejlődést, mind a politika, a gazdaság, a kultúra terén, és említhetem a tudományok területét is. Magamnak is fejlődnöm kell és mélyítenem a tudásomat.

Ön szerint mennyire változott meg a nagyköveti feladatkör. Közel három évtizedes tapasztalata miatt kíváncsi vagyok, mi arról a véleménye, hogy a politikai rész áttevődik a gazdaságira?

Első kiküldetésem Japánba szólt. Ez a kiküldetés, mivel beszélem a japán nyelvet, lehetőséget nyújtott számomra, hogy mélységében megismerhessem a médiát és Japán külkapcsolatait. A következő három évben visszatértem Indiába, ahol Pakisztán ügyével foglalkoztam, a minisztériumban ügyvivőként dolgoztam. A Pakisztánnal való külügyi pályafutásom során ez a terület nagyon jelentős volt, mivel politikailag igen erősen érintett. Az ezt követő három évben Genfbe kerültem, ahol folytattam diplomáciai pályafutásomat és kibővíthettem, mivel humanitárius emberjogi ügyekkel foglalkoztam, amely nemcsak a politikai területet öleli át, hanem jogi szakterületet és kérdéseket is érint. Ezek a kezdeti évek széles területet fogtak át, eljutva a politikától a sajtón át az emberjogi területig. Ezt a legszemléletesebbé úgy tudjuk tenni, ha ismerjük az indiai vallásos kultúrát: az indiaiak abban hisznek, hogy az istenek a reinkarnáció során bizonyos átváltozásokon mennek át, tehát újabb és újabb formában jelennek meg ahhoz, hogy más és más célokat véghez tudjanak vinni. Ehhez hasonlatos egy politikai pályafutás is, hogy a legpozitívabb célokat végre tudják hajtani. Majd a következő négyéves pályafutásom alatt India szomszéd országában, Sri Lankában töltöttem diplomataküldetésemet. Sri Lankának India az egyetlen szomszédos országa, s itt is főleg a sajtóval foglalkoztam. Ekkor, 1983-ban voltak az etnikai feszültségek a legélesebbek, ezért igencsak kiemelkedően fontos volt számomra, mert politikailag érzékeny időszakban dolgoztam Sri Lankán. Akkoriban sajtócikkek százaival kellett foglalkoznom, újságírók százaival találkoztam. Ugyanúgy emberjogi és emberi szempontból is nagy élmény, nagy tapasztalat volt számomra ez a kiküldetés. Olyan időszak volt ez, amikor egyik nap találkoztam ezekkel az újságírókkal, beszéltem velük, a következő napokban talán már nem is voltak életben, olyan súlyosak voltak az ellentétek. Ez emberileg és a munkásságom szempontjából is nagyon-nagyon sokat nyújtott számomra, nagyon nagy kihívásként említhetem. Sri Lanka után a következő kiküldetésem Genfbe vezetett vissza, ekkor többoldalú kereskedelmi kapcsolatokért voltam felelős a nemzetközi szervezeteknél. Ilyen volt például a WTO, amelynél szolgálatot teljesítettem, és hangsúlyozom, hogy nemcsak kétoldalú, hanem többoldalú kereskedelmi kapcsolatokkal foglalkoztam. Majd visszamentem Indiába, ahol a külügyminisztérium többoldalú kereskedelmi kapcsolatokért felelős főosztályának vezetőjévé neveztek ki. Hét évig szolgáltam itt.

Excellenciás asszony! A nagykövetek között vannak karrierdiplomaták és vannak gazdasági szakemberek. Úgy érzem, hogy ön karrierdiplomata. Véleménye szerint egy nagykövetnek milyennek kell lennie, karrierdiplomatának, gazdaságinak vagy mind a kettőnek?

Mindkét terület képviselőinek különböző adottságai és képességei vannak, akár karrierdiplomataként, akár az üzleti életből kerülve diplomáciai pozícióba jutottak el a nagykövetségig. Azoknak, akik karrierdiplomataként kerülnek diplomáciai pozícióba minden területen specialistának kell lenniük, akár gazdasági, akár politikai, akár kulturális vonalon. Viszont, ha a másik oldalt nézzük, tehát az üzletembereket, ők egy bizonyos területen igazán tehetségesek, és igazán mély a tudásuk, ezért ugyanúgy lehetnek a gazdasági diplomácia területén annyira elmélyültek, mint akár egy karrierdiplomata, aki arra áldozza az életét, hogy minden területen igazán jó tudással rendelkezzen. Igazából nem szeretném megítélni ezt a kérdést, hogy ki lehet jobb diplomata, mert az attól is függ, hogy az adott személy, az adott diplomata milyen ember, milyen tulajdonságokkal, milyen adottságokkal, milyen tudással rendelkezik. A férjem a WTO gazdasági ügyeiben igazán elismert szakértő, ő is karrierdiplomata, de nem erről az oldalról érkezett, tehát más üzletemberek is kifejleszthetnek egy nagyon jó, elmélyült tudást is.

2.

Excellenciás Asszony! Régen a nők nem voltak egyenjogúak, de Önöknél volt már hölgy miniszterelnök is Indira Gandhi személyében. Hogyan látja a nők helyzetének kérdését?

A nagykövet asszony, a tolmács és a szerző (Török Judit felvétele)

Itt a kérdés főleg a nők jogaira vonatkozik, ami nagyon fontos szempontot jelent akár a politikai kérdésekben, akár a társadalom területén. De ha általánosságban beszélünk a nők jogairól, szintén egy fontos témát kell említenünk. A nők Indiában igazán nagy jogokkal rendelkeznek. Az időszámításunk utáni negyedik században Manu volt az, aki meghatározta a nők jogát, tehát a nőket egy magasabb szintre, egy magasabb tekintélynek örvendő szintre emelte fel. Felnéznek a nőkre és tisztelik őket. A negyedik század után Észak- és Dél-India között azért vannak különbségek, mert ha visszamegyünk a történelemben, akkor az Észak-Indiát érintő akár muszlim vagy mohamedán hatások, illetve az ott végbemenő népvándorlások, vagy akár betöréseknek is nevezhető különböző történelmi események révén végbement népességbeli változások következtében olyan szempontból nézték a nőket, akiket meg kell védeni. Akkor kezdték el a fátylat is hordani az indiai hölgyek. Ebben az időben ment végbe ez a bizonyos fajta társadalmi megkülönböztetés, egy bizonyos értelemben vett eltávolodás, elkülönülés, a nők szerepe ekkor változott meg, és a mai napig is látható eltérés Észak- és Dél-India hagyományai között. A történelem folyamán a nőknek a szerepe azért is nagyon fontos volt, mert India nagyon sok tudóst, történészt, irodalmárt, írót és más területeken is tudós hölgyeket adott akár a világnak, akár Indiának magának is. Nagyon fontos kiemelni az indiai istenségek közül az istenanyát, aki Indiának a lelkiségét mutatja meg egy szempontból. Önök bizonyára hallottak az indiai istenasszonyokról, akik közül Szaraszvati a tudást és a művészetet testesíti meg, én Lakshmi istenasszonyról kaptam a nevem, aki a jószerencsét és a különböző előnyös és segítségnyújtó erőket biztosítja, Saktí vagy Parvatí pedig az energiát és a hatalmat szimbolizálja. Az 1920-as, 30-as években Mahatma Gandhi szerepe, munkássága nagyon fontos, szabadságmozgalma, forradalmi tevékenysége előrevitte Indiát. Elősegítette, hogy a női szabadságmozgalmak is erőre kaphassanak, és a nők szerepe megváltozott, kiléptek a házaikból, sokkal nagyobb politikai-társadalmi szerepet kaptak, mint az előző években, fontos pozíciókat tölthettek be. Nemcsak hogy egyenjogúakká váltak a nők a történelmi fejlődésük, illetve a politikai változások során, hanem sokkal értékesebbek lettek, többnek számítanak, mint korábban. Nem egyenlőségről beszélünk, hanem egy kiemelkedő szerepről, akár az anyaistent, illetve a női istenségeket tekintjük, akár a nők mindennapi életben betöltött szerepéről van szó, hiszen a nők, az anyák azok, akik erőt adnak, akik tudással és hatalommal is rendelkeznek, és belső megerősítést tudnak nyújtani mindenki, mindnyájunk számára. Sok nő vesz részt a politikában, sok fontos pozíciót betöltenek, Delhiben, a fővárosban csakúgy, mint India déli részén, Tamenáduban. Vegyük a saját családomat: az édesanyám és a nagynéném jogi területen tanultak, posztgraduális tanulmányokat folytattak Maharashtra államban, elsőként szereztek diplomát nőként. A nők szerepéről semmilyen negatív dolgot nem tudok mondani.

Példaképnek tekinti Ön Indira Gandhit?

Indira Gandhi élete és tevékenysége nagyon erős hatással volt az országra abból a szempontból is, hogy egyre több hölgy vegyen részt a politikai életben, segítsék elő azt, hogy a függetlenné vált Indiát újraépítsék, és ebben egyre több nő kapott egyre nagyobb szerepet. Indira Gandhit nagyon nagy tisztelet és megbecsülés övezi. Amikor Pakisztánért voltam felelős – amiről már beszéltem -, akkor több előadásán részt vettem, illetve személyesen is találkoztam vele. Nagyon nagy hatással volt az életemre, ösztönző erővel bírt a személye, mert minden alkalommal külön szeretettel, mosollyal, örömmel fogadott, és mindig volt hozzám kedves szava. Akkor a negyedik-ötödik éve szolgáltam a külügyi pályán. Indira Gandhi szimbóluma azért is fontos, mert nem propagandaanyagként, hanem a művészeti életben is megörökítették. Vagyis Indira Gandhi nem egyszerű jelkép, hanem sokkal több: érzelemmel, emberséggel átitatott. A Sáktí nőiességnek és kiemelkedő belső erőnek, a jóindulatú erőnek a jelképe. Egy Husszein nevű férfi kiváló festményeket készített róla. Olyan képeket, amelyek visszaadják ennek a belső energiának, a Saktínak a jelképét egyesítve Indira Gandhi személyiségében. Indira Gandhi volt az, akit a kormány “egyedüli férfijának” neveztek, mert annyira nagy hatalommal és meggyőző erővel rendelkezett. Fiatalabb fia egy baleset során halt meg, az idősebb fiát kivégezték, ő is hasonló módon vesztette életét, ezért együttéreznek vele Indiában és világszerte is, és ez a szimpátia a mai napig tart. Ő volt az, aki jelképezi a saját országért való nagymértékű felelősség, illetve veszély vállalását, amelybe az egész családját is belevonta. Az én generációm számára igaz példaértékként szolgál. És az India-Indira szó lassan már összeolvad, egyet jelent India Indirával, annyi belső erővel megáldott ember volt. A politikai pályafutása alatt nemcsak az elegancia volt rá jellemző, hanem az is, ahogyan viselte az indiai szárikat: a gyönyörűséges, a legigényesebben felöltözött asszony vagy anya volt ilyen szempontból is. Mások is mindig megpróbáltak átvenni a stílusából, az öltözködéséből, beszéd- és viselkedésmódjából, modorából. Példaként szolgáltak generációja számára azok a gyöngyök, azok az ékszerek, vagy akár a haj stílusa. Fekete hajú volt Indira Gandhi és volt egy olyan hajtincse, amely kicsit világosabb volt, őszebb volt, ez volt a tipikus Indira Gandhi-hajviselet.

3.

Excellenciás Asszony! Mit ajánl a magyar hölgyeknek, hogy egyre több nő kerüljön be a politikai életbe?

A nagykövet asszony (Török Judit felvétele)

Indiában meg van szabva, hogy a parlamenti képviselők 33 százaléka női képviselő. Természetesen a férfiak ez ellen megpróbálnak időnként tiltakozni, de hát a nők azért eléggé erősek így is. Az általános vélemény az, hogy Magyarországon a férfiak tiszteletben tartják a nőket. Ezért nagyköveti szempontból is előnyös helynek számít, ahová szívesen és nagy számban küldenek más külföldi országokból női nagyköveteket. Hogyha ez az általános felfogás létezik, akkor miért ne lehetne több női parlamenti képviselő?

Mennyire elégedett a két ország gazdasági kapcsolatával?

Politikai és kulturális kapcsolatokat ki lehet építeni két ország között, de hogyha ezek nem állnak egy megfelelő szilárd gazdasági talajon, akkor a két oldal közötti kapcsolat nem állja meg a helyét. A 80-as éveket nevezném az indiai-magyar baráti kapcsolatok aranykorának, amikor a legkedvezőbbek voltak ezek a kapcsolatok. Az én speciális szakterületem a nemzetközi kereskedelmi diplomácia. A célom és tevékenységem fő iránya az, hogy szeretném továbbfejleszteni, a 80-as évekhez viszonyítva még előrébb vinni ezeket a kapcsolatokat. A feladatom az, hogy Magyarországon olyan területeket ismerjenek meg, ahol a két ország együtt tudna működni, ahol az indiai és a magyar export is előnyös lehetne. Visszatérve az aranykorra, a 80-as évekre, az akkori kereskedelem volumene elérte a százmillió dollárt a két ország között, majd idővel, a kereskedelmi kapcsolatok megszűntével a 90-es években 20-30 millió dollárra esett vissza ez a szám. Most, a 2002-es időszakban szintén eléri a kereskedelem a százmilliós értéket, és úgy érzékelem, hogy ezzel még nem merültek ki a lehetőségek, ezt tovább tudnánk fejleszteni és bővíteni. Jelenleg 10-20 százalékos növekedést állapíthatunkmeg a kereskedelmi fejlődések területén. Az indiai és a magyar kormány kapcsolatára jellemző, hogy nemrégiben írtunk alá egy egészségügyi egyezményt, és most szeretném, ha a kettős adóztatás, illetve a kereskedelmi együttműködés fejlesztésére is aláírnánk egy-egy kormányközi egyezményt. Fontos említeni még a tőkebefektetést, illetve a technikai termékek kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztését. Hogy milyen termékekről van szó? Például India nagyon erős egészségügyi termékek gyártásában, ugyanakkor érdeklődik a magyar EU-termékek, illetve gyógyszerek iránt, amelyek nálunk, Indiában nem léteznek. Mivel nagyon kiemelkedő az egészségügyi ipar Indiában, esetleg mi is tudnánk behozni Magyarországra olyan termékeket, amelyek az orvosi, illetve egészségügyi területeken érintettek. Fontos a textilipar is, amelyben szintén látunk együttműködési lehetőséget. Az információs technológia, a számítástechnika területét tekintve India egy százmillió dolláros befektetést hozott létre Magyarországon, és ezen kívül még számos cég tekint Magyarország felé, stratégiai partnerként. A nehézipar területén is adódnak lehetőségek, tárgyalások folynak a Danubia céggel, a Transelektróval, de említhetem a bányászatot is, ahol még feltáratlan területek vannak. Nem tudom, mennyire közismert, hogy a calcuttai metró felépítésében magyarok is segédkeztek, és együttműködnek Delhiben is. A magyaroknak is meg kell vizsgálniuk, milyen terület az, amely az Európai Unión túl még Ázsia felé is nyitható.

Hogy érzi magát Magyarországon? A kislánya csodálatosan táncol, gyönyörködtem benne. Hol tanulta ezt a táncot?

Az első pillanattól kezdve, hogy Magyarországon vagyok, úgy érzem magam, hogy otthon vagyok, elfogadtak. Szeretnek engem az emberek, és becsülik, tisztelik India kultúráját, történelmét, hosszú időre visszanyúló hagyományait, az indiai embereket, és mindazt a felfogást, amelyet India jelképez: a békességért, a békéért vallott felfogásunkat. Engem elbűvölt Magyarország és továbbra is bűvöletében tart. Nagyon sokat segít az is, hogy milyen szép helyen van és milyen szép fekvésű a rezidencia. Kislányom, Tinotama, egy igazi gyöngyszem, egy tehetség. A tanárai kiemelkedő táncguruk és tánctanárok, akik maguk is művelik a táncot, illetve továbbadják a következő nemzedéknek, vagyis egyben példaképet is jelentenek az ő korosztálya számára. Látták a táncot, tudják, hogy mire gondolok. Én, mint egy kis indiai táncnagykövetre, úgy nézek rá. Köszönöm a lehetőséget, hogy a Hetedhéthatár olvasóinak ez úton küldhetem a magam és az indiai nép üdvözletét.

(Megjelent: 2002. augusztus-szeptemberben, 3 részben)

 

Print Friendly, PDF & Email
 
 
 
 

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Beszélgetés India magyarországi nagykövetével, Lakshmi Purival – 1-3.”



Szóljon hozzá!

 

 

 



R