Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdő Péter: Van pásztora ismét a montreáli magyaroknak

2015.11.02

 

Erdő Péter: Van pásztora ismét a montreáli magyaroknak

– Eminenciás uram! Van egy negatív és egy pozitív hírem. Melyikkel kezdjem?

– A negatívval, hogy a végkicsengés pozitív legyen.

– Jó. Akkor kezdem a negatívval. Épp az előbbiekben Mohos Gábor titkár atyával beszélgettem. Úgy emlékszem, két évvel ezelőtt beszélgettünk a vasárnapi tévés egyházi műsorokról, és akkor mondtam bíboros atyának, hogy nagyon jók. Most szomorúan tapasztaltam, nemcsak, hogy romlottak, hanem most már nincsen ismétlés az M2-n. Aki vasárnap nem tudja megnézni az ismétlést a Duna World-ön – ami nem túl szerencsés időpontban van – nem láthatja. Úgy gondolom, mint sok néző, hogy nagyon jó lenne megpróbálni valami megoldást találni.

Erdő Péter bíboros atya (A kép forrása: Wikipédia)

– Az igazság az, hogy amióta az eszemet tudom, mindig védekező pozícióban vagyunk. Tudniillik, soha nem kérdezik meg azt, hogy mit szeretnénk, hanem újabb és újabb változtatások következnek. Aztán az ember mondja, hogy ezt ne csinálják, mert ez rosszabb. Mégis megcsinálják. Én az utóbbi húsz-huszonegynéhány évben is erre emlékszem. Az előtte való időről meg ne is beszéljünk. Mert akkor nem voltak meg a feltételek. Mi ebben az esetben is megmondtuk teljes meggyőződéssel és világossággal, hogy ne ezt tegyék. Reméljük azonban azt, hogy talán a most egy kézben, egy vezetés alatt működő közmédiumok együttesében megtaláljuk a vallásos témának illő helyet. Nem lesz könnyű, mert az egyes csatornáknak más és más a karakterük. A rádiózásban is vannak lehetőségek, de ott is alkalmazkodni kell az adott rádióadások vagy rádióadók jellegéhez. Azt mondják, hogy lesz egy gyermekcsatorna, és részben már van is. Ott is nyilván lehet a mondanivalónknak helye. Aztán ilyen rádió, mint a Dankó Rádió. Úgy gondolom, hogy a zenének vagy ennek a fajta kultúrának a világában is van mondanivalónk, és volna helyünk. Reméljük, hogy találunk erre a problémára valami megoldást.

– Mondom most a pozitívat. Most jöttem Győrből a XV. Pszichiátriai Vándorgyűlésről, és még nem tudtam a vezetéknevét megjegyezni, Richárd OSB perjel a Tihanyi Bencés Apátság vezetője tartott egy előadást…

– Korzenszky?

– Igen. Először is megkért, hogy bíboros atyának ha lehetséges, az üdvözletét adjam át, amit most megtettem. Lelki egészség címmel tartotta a bevezető egyórás beszédét. Fergeteges sikere volt az előadásának, vastapsot kapott. Egy „celeb” is megirigyelhette volna. Ilyenre én nem emlékszem, hogy egy konferencián valaki ilyen ragyogó előadást tartott volna.

– Persze, Korzenszky Richárd apát úr azelőtt kitűnő középiskolai tanár volt, és a bencés gimnázium egyik híres egyénisége. Nagyon jól kommunikál, és azt hiszem, hogy képe is van a világról, tehát amit mond, az magas színvonalú értelmiségi társaságban is vonzó.

– A következő, amiről korábban szintén beszélgettünk: most jelent meg a Szentatya Jézusról szóló harmadik kötete. Kérdésem: elképzelhető, hogy bemutatásra kerül esetleg a Püspöki Karnál? Az első kötete bemutatásra került, a másodikra nem emlékszem.

– Én sem.

– Nagyon hiányzik.

– Hogyha a harmadik megjelenik. Akkor mind a hármat, így a teljes művet lehet újravenni.

Beszéltünk a kanadai „problémáról”. Akkor azt mondta eminenciás úr, hogy Cserháti Ferenc püspök atya foglalkozik a kérdéssel, nevezetesen, hogy Montrealban nincs pap.

– Az egyházmegyéből egy fiatal plébánost, Licskó Szabolcs atyát, aki 33 éves, megkértük, hogy vállalja el.

– De kanadait?

Így volt, ahogy mondja, de Magyarországról ment ki.

– Mikor beszélgettünk, azt tetszett mondani, hogy az lenne az igazi, hogy ha ott neveznének ki valakit.

– Igen, de hát azt amíg megvárjuk, az is jó pár év.

– Jó lenne, ha ezt tudnák a magyar hívők is! Ne csak a negatív hírt tudják.

– Természetesen. Nagy szeretettel fogadták: az egyházmegye is, a magyar hívek is, úgyhogy örülök, hogy ezzel a kérdés megoldódott.

A kanadai Magyar Krónikában így ír erről az eseményről Kolos Georgina szeptember 21-én „Ezúttal is szeretnénk köszönteni és megköszönni, hogy eljött közénk, még akkor is, ha ez áldozatokkal járt. Úgyszintén itt szeretnénk felajánlani segítségünket ehhez a szolgálatához – ami külön nehézséget jelenthet az Otthontól távol –, hogy jó pásztor módjára gondozhassa a reá bízott nyájat, ugyanakkor mi is jobban elmélyüljünk Isten szeretetében és közösségi életünk még szorosabbá és egységesebbé épüljön.”