Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Héthatáron innen és túl

2015.10.13

Héthatáron innen és túl

A fenti címmel nemrég kis könyv jelent meg Imolay dr. Lenkey István szerkesztésében. Ezen, „Szarvas István Hetedhéthatár magazinban megjelent írásainak bibliográfiája” alcímű – kötet sajátos mű. Valóban közli ugyan az ígért bibliográfiát is, de terjedelme csaknem felében „kiegészítő” információkat, elsősorban két hosszabb interjút, ezeken kívül fényképeket stb. tartalmaz. Mindez nem csak Szarvas István újságírói munkásságának adminisztratív összefoglalása, hanem, mint ezt Kardhordó Kálmán bevezetője jelzi, sokszínű kortörténeti dokumentum is.

 

Megjelenések gyakorisága

A kötet borítója

A kötet borítója

Talán nem felesleges, ha kiindulásként azt is jelezzük, hogy a Hetedhéthatár első száma 1997 decemberében, kezdetben kéthetente, illetve 2006-tól havonta, 2009-től kéthavonta jelent meg, s 2010-től online jelentkezik.

Bár Szarvas István az adott magazinban megjelent cikkeinek bibliográfiája elsősorban a szakembereknek szól, minden, korunk iránt érdeklődőnek érdemes belelapoznia.  A közölt cikk-jegyzék szerint Szerzőnk itt 1997 és 2012 között 565 közleményt jelentetett meg. Időbeli eloszlásuk hullámzó. 1997-ben még csak egy cikk megjelentetésére kerülhetett sor, majd az írások száma egy ideig évi 50 körül ingadozott, 2001-ben 61 publikációval érte el maximumát, ezt követően csaknem folyamatosan csökkent a 2009-es 13 darabig, végül ismét nőtt a 2012-es 59 cikk-számig.

 

Témaválasztás

Az írások témaválasztása változó, s a tematikus csoportosítás jellegzetes csomópontjai is továbbgondolásra késztethetnek. A cikkek mintegy fele politikusoktól, diplomatáktól, politológusoktól, gazdasági szakemberektől kért interjúk anyagait közli, azaz a besorolás elkerülhetetlen szubjektivitása ellenére „politikai” tárgyúnak minősíthető. Egyesek közismert személyiségek véleményét mutatják be. A mintegy  60 külföldi megkérdezett közül Habsburg Ottó,királyi fenség, Jerzy Buzek lengyel, Mikulás Dzurinda  szlovák, Milos Zeman cseh miniszterelnök; a hasonló számban választ adó magyar államférfiak közül Áder János, Göncz Árpád, Sólyom László államfők, illetve Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter, Orbán Viktor miniszterelnökök emelhetők ki. Az ugyancsak mintegy 60 gazdaságpolitikai tárgyú interjú közül pedig szemléltetésként Kupa Mihály, Matolcsy György, Pungor Ernő és Varga Mihály miniszterekét említhetjük. De a felleltározott cikkek sokszor foglalkoztak a mikro-szféra fejlődésével, gondjaival is. Közel 60, illetve 40 cikkben tudósít vállalati, illetve önkormányzati kérdésekről; az utóbbi tárgyban mindenképp szólnunk kell a Szarvas polgármesterével, Babák Mihállyal való megbeszélések tapasztalatait bemutató közleményekről.

Legtöbbször már a közlemények címe is utal rá, hogy a „politikusi” interjúk többnyire nem napi aktualitásokra, hanem olykor a válaszoló személyiségi jegyeire, máskor a megkérdezett gondolkodásmódjára, a tárgy összefüggéseire kívántak rámutatni. Ennek is köszönhető, hogy már a címszavak is plasztikusan írják le a magyar politikai-gazdasági élet hullámzásait, mind az ezredforduló sikereit, mind a 2008 utáni válsággal való küzdelmeket. A híres személyek interjúinál az Olvasó olykor kíváncsi lesz a válaszadó véleményére is. Sokszor viszont az a tanulságos, hogy a cikk az egykori események történelmi távlatba helyezésére ad módot. Olykor arra utal, hogy egy-egy válaszadó egy-másfél évtizeddel az 1989-90-es rendszerváltás után már aláértékeli a változások értékét, „nem emlékszik” pl. a még a késő Kádár-korban is létező politikai „rendőrségre”, az intézményes cenzúrára,  vagy elhallgatja a gulyás-kommunizmus perspektíváit szimbolizáló lakótelepet és Trabantot, s romlást vizionál. Máskor az a feltűnő, miként ezt Kardhordó Kálmán bevezetője szintén említi, hogy az elmúlt évtizedek magyar irányító apparátusának nyilatkozataiban milyen gyakori volt a „kincstári” optimizmus. Némi megütközéssel bukkanhatunk rá valamely bukott politikusunk   csillogó pozíciókról álmodozó korábbi nyilatkozatára, vagy némely gazdasági szakértőnknek a válság előtt megfogalmazott, töretlen fejlődést ígérő rózsaszínű jövőképére (úgy vélve, hogy a korunkbeli közszereplők figyelmébe ajánlhatjuk e demagógiának az elkövetők presztízs-vesztésében megnyilvánuló következményeit).

A közlemények másik felének a címei is gondolat-ébresztőek. A legtöbb – mintegy 150 – cikk a széleskörűen értelmezett kultúra (az oktatás, a tudomány, a művészetek) tárgykörét boncolgatja. A tudományos világból megszólal Vizi E. Szilveszter agykutató akadémikus, Kádár Béla és Kornai János közgazdász akadémikus és Lámfalussy Sándor, az euró atyjának nevezett belgiumi közgazda professzor, a vallás képviselői közül Erdő Péter bíboros, a művészetek köréből Jancsó Miklós filmrendező, Faludy György költő, Kertész Imre Nobel-díjas író, Kocsis Zoltán zongoraművész, Psota Irén színésznő (mindketten Kossuth-díjasok) kapnak szót. De mintegy 60 írás taglalja a sport témáit is; bemutatva többek között Buzánszky Jenő olimpia bajnok aranycsapat-tag, Kovács Kokó István ökölvívó olimpiai bajnok, Lékó Péter sakk nagymester, Szilágyi Áron vívó olimpiai bajnok nézeteit. Végül nem kevés (összességében kb. 30) írás szól egészségügyi, orvosi kérdésekről, s vagy 20 a médiák, sajtó ügyeiről is.

E másodiknak szóba hozott cikk-csoportból jelen társadalmunk korrajza körvonalazódik. Egyes címek e témakörben is eredményeket, emlékezetes eseményeket, kiváló teljesítményeket regisztrálnak. Olykor egyes, talán már el is felejtett kedves emlékeket, élményeket is eszünkbe juttathatnak. Máskor azonban társadalmunk érték-válságát jelzik. Míg pl. valamely rég elfeledett sport-siker vagy könyv-megjelenés lelkesen ünnepléséről olvasunk, az is az eszünkbe juthat, hogy azt viszont nem tudjuk, kik azok a honfi-társaink, kutatóink, feltalálóink, vállalkozóink, akik mondjuk a hosszú évekig exportunk legnagyobb tételét adó mobiltelefon-termelés sikereit alapozták meg. S mivel az újságíró aligha készíthet interjút az „ismeretlen zsenivel”, ez az asszociáció sem a kötet bírálata, hanem figyelem-felkeltés, ösztönzés a további munkára.

 

Kiegészítő anyagok

A kötet „kiegészítő” anyagai sokkal gazdagítják a bibliográfia száraz adatait. A Szarvas Istvánnal készített interjúból megtudjuk, hogy Szerzőnk élelmiszeripari főiskolát végzett, szakmai pályafutását szervezési és ellenőrzési posztokon kezdte, s 1991-ben írta első újságcikkeit. A magazinhoz kapcsolatteremtő képessége, egy miniszterelnöki interjú megszerzése nyomán került. Az interjú-készítés szenvedélyévé vált. Keresi a kérdezhető személyeket, tanulmányozza a potenciális válaszolók életútját, teljesítményeit, kutatja az interjú-kérésre módot adó alkalmakat, s jó-előre meggondolja, mit kérdezzen. Fontosnak tartja, hogy a jól sikerült interjúk önálló kötetben is megjelenjenek.

 

A kötet összeállítója

A kötet összeállítója, Imolai dr. Lenkey István a vele készült interjú szerint könyvtáros, könyv- és kiadványszerkesztő, szintén a magazin munkatársa, egyben lelkes exlibris gyűjtő és helytörténet kutató. Szakértelmének köszönhetőek a bibliográfia – valamint az igen hasznos név- és tárgymutató – gazdag információi, továbbá a kötet szép formai megoldásai.

Gratulálunk tehát mindenkinek, aki elősegítette a könyv megszületését.

dr. Papanek Gábor
az MTA doktora