Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kálmán Olga: Előre kérdéseket nem készítek

2015.11.06
 

 

Kálmán Olga: Előre kérdéseket nem készítek

Sipos Lajos és Szarvas István

Blahó Miklós az írott sajtó kategóriában, az alkotóközösségek közül pedig a Házon kívül szerkesztőség és Kálmán Olga vehette át a televíziós riporteri-szerkesztői és műsorvezetői tevékenységéért Sipos Lajos professzortól Budapesten a Remix étteremben 2013. március 10-én a Joseph Pulitzer Alapítvány elnökétől.
A díjátadás után Kálmán Olga válaszolt lapunk kérdéseire.

 

Hogyan viseli azt a tényt, hogy sokan nagyon szeretik, de vannak. akik nagyon nem?

Az utóbbiból nagyon keveset kapok. Sokkal inkább a pozitív visszajelzés, a szeretet jut el hozzám. Elbillen a mérleg a szeretet oldalára.

Miképpen tud minden témában otthon lenni? Azt hinné az ember, ha hallgatja és nézi TV-ben hogy polihisztor, aki minden területen otthon van.

Készülni kell.

Kifejtené ezt egy kicsit bővebben!

Elmondom egy napom. Reggelit készítek a családnak, elvégzem a legfontosabb családi teendőimet. Átnézem a reggeli lapokat, meghallgatom és megnézem a híreket a rádióban és a TV-ben. Eldöntöm, hogy kiket hívok meg az Egyenes Beszéd politikai hírháttér műsorba.

Szarvas István és Kálmán Olga

Előre kérdéseket nem készítek Az én dolgom nem az, hogy kérdéseket írjak fel, majd megvárjam a választ, ezt nem nehéz megcsinálni. Átgondolom, hogy a beszélgetés során mire szeretnék választ kapni, de nem keseredem el, ha nem azt válaszolják, amire számítottam.

Van olyan beszélgetés, amire különösen szívesen emlékszik, és amire ellenkezően?

Negatívat nem tudok mondani egyet sem, mert nekem minden vitapartner egyenlő, legyen az miniszter vagy civil szervezet vezetője.

Mikor a Prima Primissima díjas Krizsó Szilviával beszélgettem, ugyanígy nem volt hajlandó néven nevezni, egyetlen vitapartnert sem, mint Ön.

 

Természetesen igaza volt Szilviának.

Mit jelent Önnek a Pulitzer-díj?

Nagy örömet, mert olyan emberek adták, akik a szakma elismert szaktekintélyei. Az újságíró szakma legrangosabb díjának tartom.

 

 


Kálmán Olga a Magyar ATV politikai és közéleti műsorainak főszerkesztője. Pályáját a Magyar Televízió Nyugat-magyarországi Körzeti Stúdiójában kezdte, majd vezette az MTV Híradóját, A Hét című műsort, a Szabadság tér című reggeli programot. Alapító tagja volt a 2000-ben indult InfoRádiónak, majd 2003-tól a Magyar ATV-hez került, ahol azóta is működik, jelenleg az Egyenes Beszéd főszerkesztője.


Sipos Lajos, a Pulitzer Alapítvány elnökének beszéde
Elhangzott Budapesten, 2013. március 10-én.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Pulitzer-emlékdíj átadása minden esetben először is ünnep. Alkalom arra, hogy számba vegyük: az értékelő ambíciótól vezérelt újságírók, szerkesztők, pályatársak véleményét, ki kit, magát vagy mást, milyen művek alapján ítél emlék-díjra méltónak. Az Emlékdíj kuratóriumának pedig lehetőséget kínál arra, hogy összevesse a beérkezett pályázatokat és egyénenkénti javaslatokat, mérlegelje a papíralapú és elektronikus médiában olvasható-látható alkotásokat, próbálja meg regisztrálni, milyen új tendenciák tapasztalhatók itt és ott, módosul-e az újságírói hivatással kapcsolatos vélekedés.

A Pulitzer-emlékdíj átadása ugyanis alkalom az általánosabb kérdésekről való töprengésre.

Az írott sajtó alapformái a „nyugati világban” a 19. századra és a 19. században alakultak ki. Elvált egymástól a könnyű olvasmányokat is kínáló, a mindenben a szenzációsat kereső bulvárlapok csoportja és a fontos hírek mellett kommentárokat, elemzéseket közlő, elit kultúrát terjesztő újságok tömege, a nyíltan pártokhoz kötődő, azok ideológiáját és értékszempontjait vállaló, érdekeiket szolgál pártsajtó és a politikai elköteleződéstől többé-kevésbé óvakodó, az újságírói tevékenységét hivatásnak tekintő professzionális hírlapcsinálás. Ez utóbbi kettő közül az első vezérelve a politikai hasznosság, a másodiké a szakszerűség, a minél alaposabb megismerésre való törekvés, az igazság szolgálata lett. Érdemes most mindezt felidézni. Az emberiség ugyanis láthatóan kritikus ponthoz érkezett. Kipróbálta a Platón által ajánlott három alapvető kormányformát: az egy ember, az egy kisebb csoport és a többség uralmát. Sem a klasszikus értelemben vett királyság, sem az arisztokrácia, sem a nép uralma, illetve e három rossz változata: a tyranizmus, az oligarchia és az ohlokrácia (azaz a csőcselék uralma) önmagában nem jelentett maradéktalan megoldást. Ugyanígy nem oldotta meg automatikusan a nagyobb és még nagyobb közösség gazdasági problémáit, például a közösség boldogulását, mindent az egyén érdekeiből levezető liberalizmus vagy az állam-központú szocializmus.

Ezen a ponton könnyű lenne Churchillre hivatkozni, hogy tudniillik a demokrácia nem jó, de jobbat még nem találtak ki. De nem intézhetjük el ennyivel ezt a kérdést.

Karl Poppernek valószínűleg igaza van abban, hogy a közvélemény formájában megtestesülő népakarat a hatalom felelősség nélküli formája. Abban azonban valószínűleg téved, hogy az államot ki kell vonni a közvélemény uralma alól, s az állam szerepét, amennyire lehet, csökkenteni kell. Úgy tűnik ugyanis, hogy ez nem működik. Úgy tűnik, a világban több helyütt is mással kísérleteznek. Például Svájcban, ahol népszavazást tartanak a vezető menedzserek jövedelmének maximalizásáról.

Milyen lesz a jövő állama? Nem lehet ohlokrácia. De a legújabb tapasztalatok szerint nem lehet sterilen szabadelvű demokrácia sem, hiszen – mint láthatjuk – morális alapok nélkül hosszú távon a demokratikus állam se tud létezni. Ez korunk egyik nagyon nehéz problémája, legalábbis Jürgen Habermas és Joseph Ratzinger szerint, akik erről pár éve komolyan eszmét cseréltek. Azért nehéz ügy, mert felmerülnek a kérdések: hogyan lehetne a szabadelvű demokráciának morális alapokat adni? Mi lesz akkor az egyén abszolút szabadságával? Mi lesz az egyéni vélemények bármilyen érdektől motivált közzétételének szabadságával? Mi lesz egyes politikai csoportok ambiciózus céljaival? Mi lesz az ellentétes érdekcsoportok ígéreteivel?

Ezek megválaszolandó kérdések, de az biztos: a demokráciákban is morális célokat kell kitűzni, és azokat komolyan kell venni. Például a közjó megvalósítását. Ez pedig lehetséges, ha nem feledjük Márai Sándor gondolatát, amely szerint a demokrácia csak akkor működik, ha a legkiválóbbak versengenek egymással a hatalomért. Minden egyéb esetben halálra van ítélve.

Vagy Joseph Pulitzer példájára kell gondolnunk. A Demokrata Párt képviselőjeként került be az Egyesült Államok kongresszusába. A kongresszus tagjaként jött rá arra, hogy a független újságírás csak megalkuvás árán egyeztethető össze az aktív politizálással. Lemondott képviselőházi tagságáról, s mint párton kívüli független demokrata élesen bírálta a demokraták programjának egyes pontjait, s befolyásos lapjaiban ellenzéki módjára bánt a demokrata párti elnökkel és elnökjelölttel. Nem eszmehirdető, hanem professzionális újságíró volt. Példája jelzi: az igazság a politikai rokonszenvnél fontosabb dolog.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindezekre gondolva a Pulitzer Emlékdíj-kuratórium a mai nap három emlékdíjat ad át. Köszönöm, hogy korábbi Pulitzer Emlékdíjasok közül többen elfogadták meghívásunkat, köszöntöm a sajtó jelen lévő képviselőit, az ünnepelteket és kedves hozzátartozóikat.