Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kertész Imre: „Lesz még magyar irodalmi Nobel-díjas"

2018.12.29

Szarvas István

Kertész Imre:
„Lesz még magyar irodalmi Nobel-díjas"

A budapesti Kempinsky szálló Corvinus termében egy gombostűt sem lehetett leejteni, annyian tolongtak az irodalmi Nobel-díjas Ker-;z Imre nemzetközi sajtótájékoztatóján.
Lapunk a következőket kérdezte a díjazottól: Oláh Györgytől 1994-ben, amikor kémiai No-l-díjat kapott, azt kérdeztem, lesz-e szerinte a vetkező tíz éven belül újabb magyar Nobel-'as? Akkor azt felelte. biztosan. Öntől azt kérdezem: lesz-e újabb magyar irodalmi Nobel-díjas, bízva abban, hogy Önön keresztül felfigyelnek a magyar irodalomra és a magyar írókra?

Erre azt tudom válaszolni, hogy biztosan lesz ég magyar irodalmi Nobel-díjas. Hogy mikor arra nem tudok felelni.

Kertész Úr! Szándékában áll támogatni valamilyen formában a magyar irodalmat? Gondolok itt valamilyen alapítvány létrehozására?

Nem gondolkozom ezen. Úgy érzem, hogy negyven év megfeszített munkámmal megérdemeltem. Kivételt képez esetleg egy olyan alapítvány, amellyel könyveimet több emberhez eltudnám juttatni, vagyis növelni lehetne az eladott példányszámot. Úgy gondolom, el tudom I költeni a

Nobel-díjjal járó pénzt  ez lehet egy vílágkörükertesz-imre-dedikal-masolata--2-.jpgli út, de lehet más is.

 

 

 

 

 

 

Az első magyar irodalmi Nobel-díjas rövid életrajza: 1929-ben született, Budapesten. Tizennégy évesen koncentrációs táborba hurcolták, megjárta Auschwitzot és Buchenwaldot. A háború után újságíróként, majd gyári munkásként dolgozott. 1953 óta „szabadfoglalkozású" íróként és műfordítóként tevékenykedik. Legismertebb könyve a kortárs európai irodalom alapművének számító holokauszt regény, a Sorstalanság csak több évi várakozás után jelenhetett meg. Ezt követte az ezzel trilógiát alkotó A kudarc és a Kaddis a meg nem született gyermekért. Kertész regényei, esszéi, tanulmányai több mint egy tucat nyelven olvashatók, külföldi elismertségét több rangos díj mutatja, köztük a Die Welt irodalmi-

díja (2000), Herder Díj (2000); legrangosabb magyar kitüntetése a Kossuth-díj (1997). Esterházy Péter így ír a Sorstalanságról: „Büszke vagyok rá, hogy a Sorstalanság magyarul íródott. Ez nemzeti büszkeségem része. Nem Kertészt, magunkat mondhatjuk szerencsésnek, hogy ezt a könyvet a világ is ismeri, és tiszteli érte a magyarokat."  
Következzék egy részlet a Sorstalanságból, mégpedig az első étkezés Auschwitzban:
„...Ezt már elfogyasztottam, habár még ilyen kenyeret se láttam: négyszögletes formájú, s haja-bele, mintha egyformán fekete sárbé4 sütöttek volna, benne szalmaszálakkal meg a fog alatt reccsenő-csikorgó szemcsékkel; de hát kenyér volt, s a hosszú úton már megéheztem utóvégre. A margarint, jobb eszköz híján, az ujjammal kentem föl, csak amúgy Robinsonosan, hogy így mondjam, ugyanúgy különben, ahogy a többiektől is láttam. Aztán víz után néztem volna, de kellemetlen mód az derült ki, nincsen: no, bosszankodtam, még majd megint szomjazhatunk végül, akárcsak a vonatban. Ekkor kellett, most már utóvégre komolyabban is, fölfigyelnünk a szagra. Nehéz volna meghatároznom: édeskés és valahogyan ragacsos volt, benne még kissé a már ismerős vegyszerrel is, de mindez úgy, hogy az előbbi kenyér már-már féltem, netán a torkomba kéredzkedik tőle vissza. Nem volt nehéz megállapítanunk: egy kémény a bűnös, balra, a műút irányában, de attól jóval messzebb. Gyárkémény volt, mindjárt látszott, s így értesültek az emberek is az elöljárónktól, mégpedig bőrgyáré, mint sokan már ezt is rögtön tudták..."

Forrás.Hetedhéthatár  2002 november 22.