Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mexikói tapasztalatok

2015.11.08
 

 

Mexikói tapasztalatok

Papanek Gábor akadémiai doktor, professzor emeritus az Eszterházy Károly Főiskola Gazdaságtudományi Intézetben Egerben, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója. 2000-2003 között egyetemi tanár a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Tudományos közleményeinek száma mintegy 500, konferencia előadásainak száma mintegy 50. Szakmai tagságai: MTA Ipar és Vállalati Gazdasági Bizottság elnöke, Magyar Innovációs Szövetség FB elnöke. Kitüntetései: Széchenyi emlékérem, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt. A nemzetközi hírű közgazdásszal a Gazdaságkutató Intézeti irodájában beszélgettünk 2011 január második hetében.

 

 

Dr. Papanek Gábor (j) a szerzővel

Professzor Úr, Ön 2010-ben Mexikóban járt és előadást tartott egy konferencián. Kik voltak a szervezők, s mi volt a cél?

2010. november 10-12-én Guanajuato városban került megrendezésre a „The first Cathedra of Competitiveness” (az első versenyképességi konferencia). A főszervező Guanajuato tagállam kormányzata volt. Mexikó „közepesen” fejlett gazdaságában jelentős tapasztalatok halmozódtak fel a kis-közepes méretű vállalati szféra (ezen belül az ún. maquiladora industry, azaz az USA nagyvállalatai számára termelő beszállítók) működéséről, versenyképességéről. A meghívók e tudás-bázisra, és a téma több éves kutatására alapozva számos európai és latin-amerikai kutatót kértek fel arra, hogy fejtsék ki véleményüket.

Volt fővédnöke a konferenciának?

 

Nem.

 

Melyek voltak a konferencián tárgyalt fő témák?

A konferencia szervezői az előadóktól a versenyképesség humán előfeltételeinek az elemzését, kiemelten annak megvilágítását kérték, hogy milyen szerepe lehet a versenyképesség alakításában /1/ az alkotóképes munkaerőt létrehozó oktatásnak, /2/ a vállalati menedzsment új módszereinek, /3/ kiemelten a hatékony munkaszervezésnek és /4/ az innovációknak, végül /5/ az ezeket elősegítő szoros „egyetem-ipar” kapcsolatoknak.

Van eltérés a mexikói szervezés és az európai között?

 

Úgy vélem, a szervezésben a helyi kormányzat szerepvállalása nagyobb volt, mint ez Európában megszokott. Az európai előadók meghívásakor széleskörűen hasznosították a diplomáciai kapcsolatokat. A rendezvény finanszírozásában is jelentős állami források kerültek felhasználásra annak érdekében, hogy a versenyképesség-javítás kényszeréről s lehetőségeiről elhangzottak „üzenete” minden társadalmi réteghez eljusson.

 

Volt más előadó is Magyarországról?

Nem. A rendezők tanulni akartak az európaiaktól, a hallgatóságot Latin-Amerikából várták.

Az állami, vagy az üzleti szektor képviselői vettek részt nagyobb számban?

A mintegy 300 főnyi résztvevő pontos összetételét nem ismerem. Mind állami vezetőkkel, mind üzletemberekkel találkoztam. Az a benyomásom azonban, hogy szintén igen sokan jöttek – tanárok is, de hallgatók is – a térség egyetemeiről.

 

A sajtó mennyire érdeklődött?

 

Több TV és sok újságíró tudósított az elhangzottakról. Úgy tűnt, a versenyképesség témája jelenleg Mexikóban az érdeklődés középpontjában áll.

 

Volt olyan előadás, amelynek a mondanivalója hasznosulhat itthoni oktatási munkájában?

Természetesen. A latin-amerikai előadások – és az EU szakértő által az Unió törekvéseiről elmondottak – információira építve törekedni fogok például arra, hogy a korábbiaknál is élesebben hangsúlyozzam hallgatóimnak, hogy világgazdasági versenytársaink mindent megtesznek versenyképességük megteremtése, illetve javítása érdekében. Erősítik a gazdasági ismeretek oktatását is. De említhetném a finn előadást is, amely az ország közismerten sikeres oktatási rendszerének sajátosságairól közölt tanulságos áttekintést (jelezve például, hogy a finn közoktatás keretében minden tanuló megtanul egy idegen nyelven kommunikálni). Úgy vélem ugyanis, hogy jövőbeli szakmai sikereik érdekében hallgatóimnak is a jelenleginél intenzívebben kell fejleszteniük felkészültségüket.

 

Milyen benyomást tett önre az ország?

Tudtam, hogy Mexikó gazdag hagyományokkal rendelkező nagy ország, s tapasztalataim igazolták is ezt. Különösen emlékezetesek a látott régészeti emlékek. Ismertem egyes statisztikákat arról is, hogy az ország Magyarországnál szegényebb, amit ugyancsak igaznak találtam, úgy éreztem azonban, hogy általános a törekvés az egyébként is lendületes fejlődés gyorsítására. Velem pedig igazán mindenki barátságos volt. Ezért azt ajánlom, aki teheti, látogasson el Mexikóba.

 

Van valami, amit nem kérdeztem, de szívesen megosztana olvasóinkkal?

Igen. Úgy vélem, a mexikói gyakorlat egyes elemei a magyar gazdaságpolitika számára is figyelemre méltóak. A mienknél sokkal erőteljesebbnek tűnt ugyanis a mexikóiak törekvése a korszerű gazdasági ismeretek terjesztésére. Nagyon tetszett például a fővárosban levő, s a közoktatási intézmények tanulói által sokszor szervezetten is látogatott Gazdasági Múzeum. A látogatók a bemutatott régi üzemi, kereskedelmi, banki felszerelésekkel ismerkedve sok közgazdasági összefüggést is megérthetnek, s – korszerű elektronikus technika közvetítésével – a mexikói gazdaság mai sajátosságairól is igen sok hasznos információk kapnak. E „jó gyakorlat” honosítása a magyar lakosság sokszor elégtelen gazdasági felkészültségét is javíthatná.