Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Németh: szomorúan nézem az ország helyzetét

2015.11.11

 

Németh: szomorúan nézem az ország helyzetét

Németh Miklós 1948-ban született Monokon. 1971-ben szerzett diplomát a Marx Károly Közgazdaság-tudomány Egyetemen, s tíz hónapig ösztöndíjas volt az USA-ban, a Harvard Egyetemen.

1977-81 között az Országos Tervhivatal osztályvezető-helyettese. 1981-től a pártközpont gazdaságpolitikai osztályán dolgozik, osztályvezető-helyettes. 1987-től a központi bizottság tagja. 1988-89-ben a politikai bizottság tagja. 1988 őszétől 1990 tavaszáig miniszterelnök, majd független országgyűlési képviselő. 1991 tavaszától 2000 májusáig a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke. Azóta több nemzetközi szervezet tanácsadó-testületének tagja.

1993-ban a Harriot-Watt University, 1999-ben a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem díszdoktora. 2001-ben Johannes Rau államfő a Német Szövetségi Köztársaság Nagykeresztjével tünteti ki, ez év augusztus 20-án Sólyom László a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje kitüntetést adományozza a rendszerváltás békés véghezvitelében, valamint az Európát kettéosztó vasfüggöny lebontásában játszott kiemelkedő megelőző szerepéért.

Németh Miklós és a szerző

A rendszerváltás előtti korszak utolsó miniszterelnökével a Parlamentben ekkor beszélgettünk.

Miniszterelnök Úr! Jó pár évvel ezelőtt beszélgettünk egy alapítvány rendezvényén. Akkor gondolkozott, hogy elfogadja a miniszterelnöki jelölést. Helyesen döntött?

Amit Ön említ, emlékszem 2000-ben volt, amikor én hazatértem és kacérkodtam a gondolattal, hogy mindazt, amit a világban, de elsősorban Londonban tanultam, hazahozom és megpróbálom adaptálni. Sok-sok részlete ennek a kísérletnek engem eltántorított a szándékomtól. Volt akkor egy pártvezető, aki négyszemközt a következőket mondta nekem, szó szerint idézem: „Miklós! Tíz évvel hamarabb jöttél haza, mint ahogy kellett volna, nem vagyunk azokra a gondolatokra felkészülve és fogadókészek, amiket Te itt most javasolsz!”

Azóta eltelt majdnem tíz esztendő, én már az MSZP-nek sem vagyok tagja. Az élet megy tovább, szomorúan látom, hogy milyen helyzetben van az ország, de ezt mondhatom az MSZP-re is. Hadd tegyem hozzá, nem jó a magyar demokráciának, ha egy nem hiteles, széteső-félben lévő szociáldemokrata párt van a Parlamentben, a jobbközép ellenzékkel szemben. Kiegyensúlyozott típusú váltó gazdálkodásban, demokráciában az a jó, ha a mindkét oldal megújulásra képes. Úgy látszik, hogy itt most erre még várni kell.

Miként értékeli ezt a magas állami kitüntetést, amit kapott, és azt hogy végre húsz év után Ön középpontba került?

Ahogy a köztársasági elnök úr beszédében, majd a miniszterelnök úr pohárköszöntőjében kiemelte, a fundamentumok lerakásában kulcsszerepet letevő személyeket tüntettek ki a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével. Az egyik Tölgyesi Péter, a másik én voltam. Jóleső érzés, melegség töltötte el a szívemet, hogy húsz év után rám gondoltak. Az ember ilyenkor arra gondol, hogy kerek az én születési évfordulóm? Nem, már elmúltam 60 tavaly, akkor mit keresek itt. Valójában ez 1989-ben, 2009 előtt kerek húsz évvel történt. Hadd tegyem hozzá, hogy persze személyemben kellemesen érint, büszke is vagyok arra, amit akkor tettem, vállalom ma is.

Az Ön egész kormánya jó volt?

Amikor a nevemet olvasták és elmondták miért kaptam, átfutott a szemem előtt a kormánytagok arca, és a civilek, az egyházak vezetőinek névsora, és mindazok, akik bennünket segítettek. A kitüntetést én kaptam meg, de én úgy érzem, valakinek meg kellet kapni. E mögött elismerést kapott az a kör is, akikről beszéltem.

Ezt azért kérdeztem, mert van a kormányának egy tagja, aki húsz éve nem ad interjút, egy köztiszteletben álló professzor. El fogom neki mondani, hogy ő is büszke lehet arra, amit tett.

Igen, mondja meg neki, ezt üzenem! – válaszolta Németh Miklós.

Azóta már megmondtam neki, de nem változtatta meg álláspontját – volt főnökének üzenete.