Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szolcsányi János professzor kitüntetése

2015.11.16

Szolcsányi János professzor kitüntetése

Augusztus 20-án a parlament kupolacsarnokában Sólyom László köztársasági elnök három főnek a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal, 19 főnek pedig az érdemrend középkeresztje kitüntetést nyújtotta át a miniszterelnök és a házelnök jelenlétében. Mindkét kitüntetést 1-1 fő később veszi át. A parlamenti átadásra való meghívás különleges kiválasztás alapján történt; az egész ceremónia húsz percig tartott.

A díjazottak részére rendezett, a Vadászteremben tartott fogadáson Szolcsányi János, a pécsi Akadémiai Bizottság elnöke, aki a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta, készséggel válaszolt a Hetedhéthatár kérdéseire. A 70 éves, nemzetközi hírű farmakológus már tizenhárom éve az MTA levelező, hat éve pedig rendes tagja, munkásságát néhány éve Széchenyi-díjjal ismerték el. 2008-ban Kórházi Gyógyszerészeti Emlékérem kitüntetést kapott.

Professzor Úr! Amikor a parlamentben díjakat adnak át, egész biztos, hogy szerepel benne valaki Pécsről. Mit gondol, miért van ez így?

Bizonyára a jó iskoláinak köszönhető, de nemcsak díjak tekintetében mondhatjuk ezt, hanem a közjogi méltóságok és miniszterek közül sokan tanultak Pécsett.

Ön Pécsen élő tudós. Mondjon nekem valami biztatót: az Európai Kulturális Főváros témakörben többnyire negatív hírek érkeznek!

Ez igaz, hogy negatív hírek vannak. Nemrég beszéltem Mészáros úrral, aki ennek egyik legfontosabb vezetője, s aki megnyugtatott, hogy jövőre minden rendben lesz. Én bizakodó vagyok: ahogy az úszók hajráznak, mi is ezt fogjuk tenni, és az utolsó pillanatban minden a helyére kerül.

Bár a pécsi egyetemek jók, a többi magyar egyetemhez hasonlóan a világrangsorban nagyon hátul szerepelnek. Mi erről az Ön véleménye?

Ezeket a rangsorokat én óvatosan kezelném. A legjobb helyen a magyar egyetemek közül a szegedi egyetem áll egy sanghaji rangsor szerint, mert itt tanított a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert. Azok az egyetemek vannak elöl, ahol Nobel-díjasok tanítanak.

Mi a legfontosabb terve, mint a Pécsi Akadémiai Bizottság elnökének?

Szeretném, ha a regionális akadémiai központok a jövőben az eddiginél is fontosabb szerepet töltenének be a régió tudományos tevékenységének összehangolásában.

Professzor Úr! Az ön munkássága azonban nemcsak az akadémián elismert, hanem a pécsi egyetemen folytatott, a fájdalomcsillapításban régóta várt áttörést ígérő, négy és fél évtizedes gyógyszerkutatás miatt is, amely hozzájárult magas kitüntetéséhez. Beszélne erről?

Örömmel. Ha napjainkban a beteg a patikában fájdalomcsillapítót kér, a legújabb készítmények között is csak olyanokat talál, amelyek ugyanazon molekulák útján hatnak a szervezetben, mint tették azt a XIX. században felírt orvosságok. A mai napig adós a tudomány, és persze a gyógyszergyártás is olyan fájdalom-, illetve gyulladáscsökkentő szerekkel, amelyek szelektív módon, éppen a fájdalomérző idegvégződéseken keresztül, azaz egészen új hatásmechanizmus segítségével képesek enyhíteni, illetve megszüntetni a kínokat.

Most azonban úgy tűnik: nincs messze a megoldás. A kulcs nem más, mint a paprikában található kapszaicin nevű vegyület. Kutatását sok évtizede a neves szegedi tanszékvezető, Jancsó Miklós professzor kezdte. Az eddigi kísérletek már bebizonyították, hogy a kapszaicinre érzékeny érző idegvégződések csoportja nemcsak ingerfelvételre alkalmas, hanem neuropeptidek felszabadulása révén válasz kiváltására is. Azaz: kettős funkciójú rendszerként működik. Ez pedig ellentmond az eddig ismert, klasszikus idegszabályozási koncepciónak. Mi voltunk az elsők, akiknek sikerült kimutatnunk, hogy ilyen érző idegvégződésű csoport van például a légutakban és a bélrendszerben.

Ezután, véletlen felfedezés alapján azt is kimutattuk, hogy ezekből az idegvégződésekből felszabaduló szomatosztatin a keringésbe jutva testszerte gyulladásgátló és fájdalomcsillapító hatást vált ki. Az érzőideg-végződés ilyen hormontermelő „szenzokrin” funkcióját korábban senki sem tételezte fel. Ebben az időben tudomásunkra jutott, hogy a pesti egyetemen, Kéri György és „csapata” talált olyan szomatosztatin analógot, amelynek nincs endokrin hatása. Nos ezt az anyagot beadtuk és kitűnően hatott. A felfedezést aztán szabadalmaztattuk és eredményeinket tudományos publikációk formájában közöltük a nemzetközi lapokban is.

Mikorra várható gyógyszer a kutatási eredményekből?

A folyamat itthon felgyorsult. De még nem lehet pontosan megmondani, mikor juthatnak hozzá a betegek a fájdalomcsillapítóhoz, illetve gyulladásgátlóhoz, amelyen mi is dolgozunk. Annyi azonban máris bizonyos, hogy ilyen szerre feltétlenül és persze mielőbb szüksége van a gyógyászatnak.